Diss. Stockholm : Stockholms universitet, 2006.

This dissertation treats the choreographic works of Julian Algo (1899-1955), a ballet master in the Royal Opera house in Stockholm 1931-1952, whose experience and education were from Theatertanz, and Swedish dance history about his works. Theoretically it is inspired by post-modern historiography (Jenkins, Munslow, White), queer theory (Sedgwick, Doty, Rosenberg) and research about masculinities in dance (Burt). The first chapter is an introductory survey of Algo’s career in Germany. It shows that in Duisburg Algo was recognized as a choreographer with ballet skills, and like other choreographers within German “Theatertanz” he tried to establish new styles through mixing old ballet and modern dance. The chapter also answers question about reception and about whom Algo cooperated with. The second chapter consists of seven analyses in which I deal with the “gusto” and “playfulness” of Algo’s works in Stockholm 1931-1938. These ballet productions are analysed with focus on the concept of queer and gender, also pointing out their good reception and that they in Stockholm were described as modern. Some of the male characters are suggested to be related to dandyism. The chapter also shows that anti-Semitism and scepticism against foreign influences were expressed in the theatre magazine Scenen [The Stage] and that it is relevant to assume that these articles influenced the development in the Opera house. The third chapter shows that Algo’s ballet productions in the book The Swedish ballet (Rootzén1945) was described from a view of classical ballet’s preferences. Now, in 1945, Algo's choreographies from the 1930 were dismissed as being of mixed-genre and lacking ballet skills. Although this chapter in the book was criticised by contemporary critics, it is obvious that it has been of great influence for authors of ballet history in the 2.nd half of the century.

En este trabajo analizamos la representación del amor en Algo tan parecido al amor (2007), una novela española escrita por Carmen Amoraga. El análisis se realiza en tres partes, primero, se hace un recorrido por los distintos aspectos de las relaciones amorosas representados en la novela. Después, tomando como punto de partida la estructura de la narración, investigamos cómo se relaciona con los rasgos de la novela sentimental, basándonos en las teorías de Ciplijauskaité (2004). Por último, nos interesamos por los aspectos feministas de la novela. En Algo tan parecido al amor el amor se representa de varias maneras. El matrimonio se presenta como una institución social importante, los adulterios son el eje de la narración, pero no se hacen de manera transgresora. Se puede apreciar una crítica a la solución de la novela rosa tradicional en el sentido de que la novela cuestiona el vínculo entre el amor y la felicidad. Existe una relación contradictoria con respecto a los rasgos de la novela sentimental. La novela no requiere la colaboración de un lector activo. Detrás de las tres narradoras homodiegéticas hay una voz narradora omnisciente que dirige el centro de atención, un rasgo de la novela sentimental, pero también se hace uso de la estrategia anti-sentimental de la ironía. La dicotomía entre la mujer casada y la amante es la más tratada en la novela, no la que hay entre la mujer y el hombre de la pareja. No obstante, las mujeres y los hombres se relacionan de manera algo diferente con el tema, siendo la sexualidad y la reproducción los campos donde las diferencias se hacen más notables. El hecho de que la novela tenga como objetivo entretener más que llevar a cabo un cambio social contribuye a la interpretación de su falta de valores feministas.

No description available.

This paper discusses the possibilities of predicting changes in stock pricing at a high frequency applying a multi-level neural network without the use of recurrent neurons or any other time series analysis, as suggested in a paper byChen et al. [2017]. The paper tries to adapt the model presented in a paper by Chen et al. [2017] by making the network deeper, feeding it data of higher resolution and changing the activation functions. While the resulting accuracy is not as high as other models, this paper might prove useful for those interested in further developing neural networks using data with high resolution and to the fintech business as a whole.

El objeto de esta investigación es analizar la definición del arte propuesta por Arthur Danto y evaluar su validez. Es notable que la propuesta de Danto dependa estrechamente de la aceptación del experimento de los indiscernibles perceptivos. Por ello he analizado la concepción de la percepción implícita en la formulación del experimento y he tratado de caracterizar la validez del experimento teniendo en cuenta las posibles concepciones que son compatibles con el. Asimismo he analizado la noción de "mundo del arte" propuesta por Danto como condición necesaria para el arte y, finalmente, he abordado su definición del arte -que consta de dos condiciones: "ser sobre algo" y "encarnar un significado". La definición resulta insuficiente pues no es obvio que todas las obras sean sobre algo en el mismo sentido ni tampoco que todas "encarnen un significado". / The subject matter of this dissertation is Arthur Danto's art's definition, whose validity I have tried to assess. It is noticeable that Danto's proposal strongly depends upon the acceptance of the experiment of perceptual indiscernible objects that nevertheless have a different ontological status. For this reason, I have analyzed the perceptual view implied by the formulation of the experiment and I have also tried to characterize other compatibles perceptual views that are compatible with the experiment in order to grant its validity. I have analyzed the notion of "artworld" which was put forward by Danto as a necessary condition for art and, finally, I have assessed his art's definition in terms of "aboutness" and "embodiment". This definition is not sufficient to cover all the objects we usually classify as art for it is not at all obvious that every object satisfy them.

Abstract This thesis deals with the pump schedule optimisation of regional water distribution systems. The aims and the possible applications of the presented methods differ from each other; all of them are intended to solve a particular but realistic problem. The developed techniques use the capacity of the water reservoirs in order to find the optimal pump-schedule of the system. The optimisation task is always deterministic and discrete in time; the stochastic behaviour of the water consumptions is approximated by expected values. A so-called neutral genetic algorithm equipped with new constraint handling is presented first. The method is able to solve the scheduling problems of real-size and complex networks, e.g. the network of Budapest with coupled hydraulic simulations where both variable and fixed speed pumps are in the network. The results are compared to other ones obtained by widely used genetic algorithms and state-of-the-art general purpose optimisation solvers. A dynamic programming based method was also carried out which provides the global optimum of the so-called ’combinatorial’ pump scheduling problems. This modelling type is very common in the industry, which can be used if the operation points of the pumps take discrete values. The basic idea of the method is exploiting the ’permutational invariance’ of the model which results in a perfect discretisation of the state space without any loss of information. An approximate dynamic programming technique is also presented which solves the same type of problems as the formerly mentioned genetic algorithm does. The technique splits the water network model into smaller units, namely into the so-called well fields and the main distribution system. The state space of the main distribution system was further decreased while the quality of the results does not decay. A part of the test examples is the same as in the case of the former presented genetic algorithm; thus, the two methods can be compared. Finally, a small water network fed by a single variable speed pump was investigated. The presented methods are based on the minimisation of the specific energy consumption. The gained results are compared to ones obtained using a high-resolution discrete dynamic program. Novel optimisation techniques for water distribution network pump scheduling were developed in this work. A particular focus was put on the dynamics between pumping, water reservoirs, and water use. The work shows the applicability of the approach via numerous realistic simulation case studies. / Tiivistelmä Työ käsittelee alueellisten vedenjakelujärjestelmien pumppauksen aikataulutuksen optimointia. Esitettyjen menetelmien tavoitteet ja mahdolliset sovellukset poikkeavat toisistaan. Kaikki on kuitenkin tarkoitettu tiettyjen todellisten ongelmien ratkaisemiseen. Kehitetyt tekniikat käyttävät vesivarastojen kapasiteettia optimaalisen pumppausohjelman löytämiseksi. Jokainen optimointitehtävä on aikadiskreetti ja deterministinen, vedenkulutuksen stokastista käyttäytymistä on approksimoitu odotusarvoilla. Ensimmäiseksi työssä esitetään ns. neutraaleja geneettisiä algoritmeja varustettuna rajoitusten käsittelyllä. Menetelmällä voidaan ratkaista skedulointiohjelmia reaalimittakaavaisille ja monimutkaisille verkostoille (esim. Budapestin verkosto varustettuna hydraulisilla simuloinneilla, sekä muuttuvanopeuksisilla että vakionopeuksisilla verkoston pumpuilla). Tuloksia verrataan toisiin yleisesti käytössä olevilla geneettisillä algoritmeilla saatuihin, sekä johtavilla yleiskäyttöisillä optimointitekniikoilla saatuihin tuloksiin. Työssä käytettiin myös dynaamiseen ohjelmointiin pohjaavaa menetelmää, jolla saadaan globaali optimi ns. "kombinatoorisille" pumppauksen aikataulutusongelmille. Tällainen mallinnustapa on hyvin yleistä teollisuudessa. Sitä voidaan käyttää, jos pumppujen toimintapisteet saavat diskreettejä arvoja. Menetelmän perusajatuksena on "permutationaalisen invarianssin" hyväksikäyttäminen, josta seuraa tila-avaruuden virheetön diskretointi ilman informaation häviämistä. Työssä esitellään myös approksimoidun dynaamisen ohjelmoinnin tekniikka, jonka avulla voidaan ratkaista samantyyppisiä ongelmia kuin yllämainituilla geneettisillä algoritmeilla. Tämä tekniikka jakaa vesijohtoverkoston mallin pienempiin yksiköihin: lähdekenttiin ja pääjakeluverkostoon. Pääjakeluverkoston tila-avaruutta voitiin edelleen pienentää ilman, että tulosten laatu heikkeni. Osa käsitellyistä esimerkkitapauksista on samoja kuin edellämainittujen geneettisten algoritmien osalla, joten tuloksia voidaan verrata. Lopuksi tutkittiin pienen muuttuvanopeuksisella pumpulla syötetyn vesijohtoverkoston toimintaa. Esitetyt menetelmät perustuvat ominaisenergiankulutuksen minimointiin. Saatuja tuloksia verrataan korkearesoluutioisella diskreetillä dynaamisella ohjelmoinnilla saatuihin tuloksiin. Työssä kehitettiin uusia optimointitekniikoita vedenjakelujärjestelmien pumppauksen aikataulutuksen optimintiin. Erityisesti työssä keskityttiin pumppauksen, vesitornien ja kuluttajien käyttäytymisen väliseen dynamiikkaan. Työssä osoitettiin tekniikoiden toimivuus realististen esimerkkisimulointien avulla. / Kivonat Jelen doktori disszertáció regionális ivóvízellátó-hálózatok üzemvitel-optimalizációjával foglalkozik. A bemutatott módszerek alkalmazhatósági köre rendszerint eltér egymástól, mindegyik egy-egy speciális, de a való életben is előforduló problémára kíván megoldást nyújtani. A kidolgozott módszerek a medencék tárolókapacitását kihasználva, az optimális szivattyú-menetrendet keresve kívánják megtalálni az adott vízműhálózat üzemviteloptimumát. Az optimalizáció egy időben diszkrét, ugyanakkor determinisztikus feladat megoldását igényli, a vízfogyasztások sztochasztikus viselkedését a várható értékekkel közelítettem. Elsőként egy új mellékfeltétel-kezeléssel ellátott, ún. neutrális genetikus algoritmus bemutatása a cél. A kidolgozott módszer alkalmas nagy, valós méretű (pl. Budapest) és bonyolultságú (kapcsolt hidraulikai szimulációk, frekvenciaváltós és direkt szivattyúk a hálózatban) ivóvízhálózatok napi üzemvitel optimalizálására. Az eredményeket más genetikus algoritmusokkal és a világ élvonalába tartozó, de általános célú optimalizációs módszerekkel hasonlítottam össze. Kidolgozásra került egy dinamikus programozás alapú, a valós, globális optimumot adó módszer is. Az algoritmus a gyakorlatban elterjedt, ún. "kombinációs" hálózatként modellezhető vízműhálózat típusokra alkalmazható, ahol a szivattyúk munkapontjai diszkrét értékek. A megoldás alapját az ún. "permutációs invariancia" jelensége adja, mely lehetővé teszi az állapottér információveszteség nélküli, tökéletes diszkretizációját. Egy, a korábban bemutatott genetikus algoritmuséhoz hasonló problémakört megoldó, de közelítő dinamikus programozás alapú módszer is bemutatásra kerül. Az algoritmus a hálózat kisebb részegységekre (víztermelő területekre és fő elosztó hálózatra) való felbontásával és a fő elosztó hálózat állapotterének önkényes, de a megoldás jóságán jelentősen nem rontó csökkentésével éri el a program futtatásához szükséges számítási igény csökkentését. A tesztfeladatok egy része megegyezik a genetikus algoritmus tesztfeladataival, így azok közvetlenül összehasonlíthatóak. Végül bemutatásra kerül egy kisméretű, mindössze egy darab változtatható fordulat- számú szivattyúval táplált rendszer energetikai vizsgálata. Az itt bemutatott módszerek mind a fajlagos energiafelhasználás minimalizálásán alapulnak. Az eredményeket egy nagyfelbontású dinamikus programozás alapú módszerhez hasonlítottam.